A mi karácsonyunk.

Kicsit kievickélve a nagy semmittevésből mutatok néhány képet.

Ez a mi kis karácsonyfánk. Díszítés után, ajándékbontás előtt.

Mi együtt díszítjük a karácsonyfát a gyerekekkel 24-én délután, közben készül az ünnepi vacsora. Vacsi után nagy hirtelen, csodák csodájára egy halom ajándék várja a tulajdonosát a fa alatt. A gyerekek már nagyon izgatottak már a díszítés során, vacsora után pedig a tetőfokára hág a várakozás.

Természetesen kerül az ajándékok közé kézzel készített meglepi is.

Remélem sokan ismeritek őket. Ők a Cipelő cicák. Szép sorrendben Pepe, Ciró és Lőri. A könyvet a Mikulás hozta a gyerekeknek, és természetesen a pajkos cicák és gazdáik rögtön belopták a szívükbe magukat. Ha nem hallottatok volna róluk itt bővebben találtok infót.

Angyalkáink.

Ezekkel az angyalkákkal kívánok minden kedves idelátogatónak boldog, békés ünnepet!

(Ők díszítik a kandallópárkányt nálunk, a szomszédasszonyom készítette őket,

aki agyag szobrocskákat készít szabadidejében.)

Szörnyűségek.

Semmi rosszra ne gondoljatok. Inkább nézzétek meg a legújabb szönyikéimet. Bemutatom őket, mind jóságosak, kedvesek. Némelyik még talán kicsit együgyű is.

Ők a szintetikus csapat, mind műszálas belsővel bír. Kiválóan bírják a gyömöszölést, együttalvást, mosást-szárítást. Puhák, ölelgetnivalók.

Itt vannak a bio-szörnyik. Ez a csapat ökológialag tesztelt, meggymag belsővel rendelkeznek. Kizárólag zöld-családban érzik jól magukat. Sajátságos tulajdonságuk pedig, hogy kiválóan őrzik a meleget-hideget egyaránt. Fájó torok-fülecske és bedagadt boka gyógyítója.

Számuk megfogyatkozott a vásárok folyamán, ennek ellenére nagy nyugalommal várják szerető gazdájukat.

A következő páros, két szörny-tok. Hű örzője lesz két külső vinyónak. (Igazi magyar megfelelőt nem találtam, remélem értitek mit fognak ezek őrizni.)

A következő napokban próbálok karácsonyra hangolódni, többször jövök, mutatok képeket is.

Luca.

Meg kell, hogy mutassam Bátor lucázós tarisznyáját. Ezzel virított ma az oviban, mint fő-lucázó.

És mint minden hagyomány-örző édesanya, hallgatok a fiamra, ma semmilyen házimunkát nem csinálok. (Nem tudom, meddig bírom, mert lenne mit varrjak.) Sajnos, így a kézimunkázás is kimarad. Ugyan csaltam egy kicsit, mert szabni szabtam, de össze semmit sem varrtam, hogy jövőre is legyen sok szép tojásunk a nagyi tyúkóljában.

Készült tegnap sok finom pogácsa is. Tepertős és túrós. Sajnos, hamarabb elfogyott, mint fényképezőgép elé került volna.

Hogy miért tűntem el egy kicsit?

Hát most megmutatom. Kiállításunk volt tegnap. Közösen az algyői foltvarrós lányokkal! Az Algyői Foltvarró Kör első, bemutatkozó kiállítása.

A lányokkal minden erőnket összevetve pakoltuk fel a kiállítás tárgyait előző nap. A fáradságos munkának megérett a gyümölcse, bezsebeltük az összes jókívánságot, gratulációt. Azt hiszem, nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy az év egyik legjobb kiállítását nyitottuk meg.

Harkainé Marikát, a szegedi Színfoltvarrók csoportjának vezetőjét kértem meg, hogy nyissa meg a mi kis kiállításunkat. El kell, hogy mondjam, Marika egy igazi elhivatott foltvarró. Hozott nekünk varrnivalót is. Ezt majd a lányok fogják nekem megtanítani, mert nekem nem járt tű a kezemben akkor délután.

És hagy legyek még büszkébb az első közös alkotásunkra.

A csoportunk tagjai. Sajnos nem mindenki tudott elszakadni a munkahelyéről, így nem teljes a csapat.

Itt is szeretném megköszönni a Lányok lelkes munkáját és a családom támogatását, akik nélkül nem lett volna ez a kiállítás, olyan, amilyenre sikeredett.

KÖSZÖNÖM NEKTEK!

Hírnév másolással jár.

Enyém.

Egy meskás illetőé.

Kísérteties a hasonlóság!

Mályva.

Kedves táska mániás, fő törzsvásárlóm, Zsuzsi, újabb táskával bővítette a készletét.

Egy kis meglepi kulcstartót is rittyentettem neki.

Fogyasztok...

Félre ne értsetek. Fonalat fogyasztok. Csak olyan hátsó megfontolásból, hogy minnél hamarabb vehessek újabb szépséges gombolyagokat.

Már a család összes tagjának van általam horgolt sálja, csak én maradtam ki a sorból. (Egyedül kedves párom baktusa maradt ki a fotózásból. Meg fogom mutatni azt is.) Mivel már egészen unalmas tud lenni ötödik alkalommal a baktus mintája, gondoltam belevágok valami mutatód, de mégis könnyű mintába. Ez volt az első nekirugaszkodás.

Aztán meggondoltam magam, és inkább ebben a variációban horgoltam.

Lehet, hogy az idei télen még nem fogom hordani. Macerás egy minta, és nem haladós. Vagy csak én nem ülök mellette eleget. A fotózás óta haladtam ám vele jó sokat. De egy igazi hosszú sálhoz még édes kevés.

Fekete.

Újabb csini táska.

Igyekeztem a fényképezőből és a fotótudományomból a legjobbat kihozni. Ennyire futotta. Mentségemre legyen szólva, feketét egyébként is elég nehéz fotózni.

Szőlős táska sorozat.

Ha egyszer belendülök, nem állok meg.

Nyakbavaló szütyők.

Az iskola újra felkért, hogy készítsek ajándékot a Comenius-program vendégeinek. November vége felé a pályázatban résztvevő országok mindegyike ellátogat hozzánk. Ezekkel a kis szütyőkkel kedveskednek az iskola dolgozói a vendégeknek.

Jönnek Angilából, Olaszországból, Németországból, Lengyelországból, Hollandiából. A mi iskolásaink hímezték ki egyrészét a szütyőknek. Nagyon ügyesek el kell hogy mondjam, mert nem volt könnyű feladat. Ezúton szeretném a két tanárnő segítségét is megköszönni. Anyukámat is befogtam a hímezgetésbe, nagyon örült neki, mert már régen fogott tűt a kezébe.

Hát, így növesztettem sok segítő kezet.... :-)

Vegyes vágott III.

Most aztán tényleg elég régen jelentkeztem. Mentségemre legyen szólva, hogy nem unatkoztam. Az alábbi képek is jelezni fogják.

Készítettem néhány ajtódíszt.

Remélem mindnek jó helye van már.

A legkisebbünk október végén betöltötte a negyedik évét.

Nagyon várta már a szülinapi tortát és az ajándékot.

Tököt is faragtunk, és egy nagyon egyszerű,

de annál mutatósabb ötletet találtam Móninál.

Mi is belendültünk.

Az őszi szünetet kihasználtva az elmaradt 10. házassági évfordulót bepótoltuk. Szentendrén töltöttünk pár napot édes kettesben. Nagyon jól esett 3 nap gyereknélküliség. Sétáltunk egy nagyot az óvárosban, megnéztük a Klimt és szecesszió kiállítást, amit megfejeltünk egy kalandos tömegközlekedéssel, majd levezetésképpen egy Ikea-járatot is beiktattunk.

Van még mit mutatnom, csak még kép nincs róla. Legyetek türelemmel, igyekszem sűrűbben jönni, mutatni. A blog-szülinap jól elmaradt, de ígérem bepótolom valamivel. Fogyogatnak a barka gombolyagok is. Növesztem a plusz kezeimet! Hogy hogyan? Legközelebb azt is elárulom.

Algyői Foltvarrók Köre.

Már nagyon régen írtam a mi kis varrós délutánunkról. Pedig rengeteg szépség kerül ki a kezeink közül. Fogom mutatni őket később. Olyan december tájékán. Akkor lesz majd kis kiállításunk az eddig elkészült munkákból.

Ezúttal a Praktika októberi számából néztünk ki egy táskát. Mégpedig a szőlős táskát, ami szerencsére mindenkinek megtetszett.

Kihasználtam a tegnapi 10 perc napsütést és fotóztam. Én ilyet készítettem:

Már fel is avattam, úszni ebben vittem a kis felszerelésemet és bezsebeltem a dícséreteket. :-)

Egy napra két bejegyzés...

Már nem bírtam magammal. Nem is ezt a címet akartam írni. De ez már így lesz jó.

Egy újabb hóbort támadott meg. Le is tepert. sokáig ellenálltam, de elkapott a kór. Előbb ezek foglaltak el egy jókora kosarat. Imádom egytől egyig, csodaszép színek.

Természetesen a horgolás láza dúl bennem. Először a régi fonalaimat hurkolgattam össze. Ennek az eredménye az alább látható két sál-kendő, azaz bactus. A két fiúnak készült. Flóra ma választhat a sok szép Barka fonal közül. Aztán édes, drága, türelemmel szemlélődő férjecském kap, majd a sorvégére kerülve én jövök.

Már nagyon régen nem kötöttem, a horgolást meg legutóbb akkor alkalmaztam, mikor Anyukám megtanított horgolni, és a babám kapott mellénykét. Már csak fenékkel kell bírom.

Kreatív Blogger díj

Szeretném megköszönni Csipkerózsikának, hogy gondolt rám.

A szabályok a következők:

1. Meg kell köszönni.

2. Ki kell tenni a blogomba.

3. Be kell linkelnem akitől kaptam.

4. Tovább kell adnom 7 embernek.

5. Be kell linkelnem őket

6. Megjegyzést kell hagyni náluk.

7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Sajnos a négyes pontot muszáj megszegnem, nem azért, mert nem tudnék összeszedni 7 ügyeskezű, kreatív embert itt a blog világban, hanem mert ennél sokkal több van belőlük. Ebből kifolyólag az ötös és a hatos pont is megszegődik.

A hetesnek viszont szívesen eleget teszek.

1. Igyekszem egyensúlyt teremteni a kreativitásom és a családom között. Néha túlbillen a kreativitás előnyére.

2. Ha nem ügyködhetek a kezeimmel, nem érzem jól magam.

3. Imádom a csokis sütiket. Pl. Halálos csokitorta.

4. Szeretem a növényeket, de tőlem egész szépen kiritkulnának.

5. Nagyon szeretnék belekóstolni a csomózásba, de még nem tudom mikor.

6. Szeretem a kelt tésztás sütiket.

7. Kedvenc színem a kék, de mostanában sokszor választok barnás árnyalatokat. Az étcsoki szín a kedvencem.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Kitti nénit elbúcsúztattuk...

...az oviból. Szegény Bátornak ő volt a sokadik óvónénije az ovis évek alatt. Ezzel a szép kis ajándékkal búszúztatták ma délután a gyerekek.

Itt is szeretném megköszönni Kitti néninek a sok türelmet, kedvességet, amit a gyerekeknek adott.

Az ötlet nem saját szülemény, Anita készített hasonlót tavasszal, ő ilyet készített. Ezúton is köszönöm az ötletet!

Újabb iskolai falikép.

Ezúttal egy újabb iskola logót készítettem. Annyiban különbözik az előbbiektől, hogy ez négyszer akkora lett, 110x90 cm-es, és nem vitték messzire, csak a Polgármesteri Hivatalig, ott adták át a leköszönő polgármesterünknek. Nem ilyen pőrén adták át az iskola képviselői az ajándékot. Az átadást megelőző napokban az összes diák tette rá kézjegyét (köztük Flórám is), kb. 300-an írták rá a nevüket.

A blogszülinapomról nem feledkeztem meg, fogok jönni az ilyenkor szokásos meglepikkel, játékkal, egy kicsit még várnotok kell vele. amint elkészül meg fogom mutatni, miért is.

Répa király.

Tegnap az algyői oviban nagy szüreti mulatság volt. Szőlőből mustot készítettek, ittak, kóstoltak. Igazi, élő citera muzsikára táncoltak. Természetesen igényesen összeállított műsort is adtak. Az óvoda összes dolgozója kiváló munkát végzett a gyerekekkel együtt. A központi téma a répa volt. A gyerekek gyűjtötték a nagyobbnál nagyobb répákat. Aki a legnagyobb répát hozta, az lett a répa király vagy királynő.

A mi nagyijaink addig jártak a legnagyobb répa után, míg véletlenül a paprika föld melletti zöldségesben ráleltek a majd egy kilós répára. Így Bátor fejére került a répa korona és vállára a palást. Nagyon élvezte a fényképezést. :-)

Itt találhattok képeket, cikket róla.

Kreatív díj.

Én is kaptam. Nagyon meglepett, és nagyon örültem neki! Köszönöm szépen Textilországnak!

Akiknek továbbadnám:

Orbis-ugyan ő már kapott mástól is, de ez nem hinném, hogy nagy baj lenne,

Jandó

SDAnita

Mincibeads

Filcbeöltve

Tovább is kellemes ténykedést kívánok!

50 vagy félszáz.

Hogy milyen mennyiség ez? Elárulom. A követőim száma. Nagyon vártam ezt a számot. Örülök, hogy ennyien rendszeresen belestek hozzám. Köszönöm Nektek.

Hamarosan lesz valami játék, egy éves lesz a blogom.

További képek.

Ezt még nyáron készítettem.

Úgy volt, hogy a lovas napokra is kiviszem, de egyrész nem lettem készen, másrészt pedig nagyon meg is tetszett. Harmadrészt az Algyői Foltvarró Kör lelkes tagjaival is elkészítettük. Úgy hogy, amióta elkészült a mi előszobánkat díszíti.

Most képpel.

Idén ilyen könyvjelzőkkel virít Flóra az iskolában, mint másodikos kis diák.

Annyi ötletem van még ilyesmi könyvjelzőkből megvalósítatlan, hogy megszámolni sem tudnám, ha akarnám.

Kép nélkül.

Mutatnivalóm nincs. Lenne, de nem lett készen. Ahogy elkezdődött a gyerekeknek az iskola, óvoda, én itthon beleugrottam a munkába. Akkora "fejest" sikerült produkálnom, hogy másnap a fejfájástól nem bírtam felkelni. Hiába készítettem elő a sok kiszabott megrendelést, sajnos nem jutottam el csak az ágyig. És csak nyomtam és nyomtam az ágyat, felváltva, hol jobbról, hol balról. Két napig senyvedtem, mire összeszedtem magam. Valami vírusos infekcióra gyanakszom, az terített le ennyire. Szerencsére a családunknak van egy másik oszlopos tagja, féjrecském személyében, aki hozta-vitte a gyerekeket, rendezte a házimunkát, ápolt nagy szeretettel. Ezer hála és köszönet ezért neki!

A héten igyekszem összeszedni magam, és ott folytatni a munkát, ahol abbahagytam.

Pom-pom.

Kilengéseim.

Kunszentmártonban jártam augusztus 20-án, ahol ilyenkor kézműves délutánt tartanak a helyi rajziskola tanárai, kézművesei, tanulói. A kedves látogatók megismerkedhettek az agyagszobor készítéssel, pólónyomással, korongozással, csuhéfonással, nemezeléssel. mézeskalács díszítéssel. Tavaly körtemuzsikát készítettünk, idén nemez labdát gyúrtam. Nagyon régen szerettem volna már a nemezelést feleleveníteni. A fősulin kötelező tantárgy volt, húsvétkor pedig Hendimédi utasításai alapján próbálkoztunk leginkább kevesebb sikerrel, na nem Móni hibájából. Most itt kínálkozott az alkalom, hogy ellessem élőben az apró mozdulatokat. Annyira belelendültem, hogy itthon a gyerekeket is sikerült fellelkesítenem, hogy itthon is készült egy-egy darab.

Nektek melyik tetszik?

Új varrósarok.

Na ne gondoljátok, hogy elköltöztem otthonról. :-) Csak két varromány között megújítottam a dolgozó szobámat, még a lovas napok előtt. Már most csak az én dolgaimat rejti. (Ideje lenne valami táblát is kitenni. Mint például, ne zavarj a sárkány dolgozik. Utalva a gépek tipusára és a rajtuk dolgozó nőszemély jellemére.)

Ilyen lett:

Kitettem a számítógép szűrét, átrendeztettem a saját bejáratú rakodó munkásommal a bútorokat. És máris tágasabb lett az a néhány négyzetméternyi birodalmam. Ráadásként a két sárkánykákat elküldtem teljes évi regenerálódásra. Szeptembertől újult erővel indulunk neki a fejemben és a füzeteimben lévő tervek megvalósításnak.

Az új masina.

Íme a mai napi szerzeményem. Hirtelen jött gondolat ihlette. Bár már régóta érlelődik bennem, hogy nekem kell ilyen.

Az úgy volt, hogy elvittem az én két sárkánykámat, meg Anyukámét, és az egyik foltvarrós társam varrógépét a szervízbe kis nyár végi regenerálódásra. Megtöltöttem gyorsan a kicsiny boltot megújjulni vágyó varrógépekkel. Csak úgy megkérdeztem nem-e tudnak eladó régi asztali lábbalhajtós Singert. Nem tudtak egyet sem, de felírtak a listára. Ebéd után csörög a telefon, egy nénike szólt benne, hogy neki lenne egy olyan varrógépe, amilyet én keresek. Délelőtt éppen arra járt és megkérdezte, hogy kell-e valakinek lábbalhajtós Singer. Hazafelé pontosan útba esett. Megnéztük, megszerettük, hazahoztuk, s most itt van a teraszunkon és várja, hogy ki merjem próbálni. Még nagyon befűzni sem tudom. Nagyobb használat előtt még jó alapos generálozásra szorul a drága. Tiszítás, olajozás, apró alkatrész csere.

Ez az előszülinapi ajándékom. :-)

Lovasnapok után.

Elfáradtam. Nagyon. Sajnos lehangoló a tapasztalat. Valamelyest felkészültem arra, hogy nem üres táskával fogok hazajönni, de hogy ennyire sok mindent fogok hazahozni arra nem. Egyik felemen a szokásos párom, Marianna, és egy üvegékszereket készítő hölgy próbált szerencsét. Szomszédunk egy kedves henna festő volt. Vasárnapra lett is két szép henna díszem, amire már régen vágytam.

Ilyen volt a standunk:

A háttérben Anyukám.

Szombaton sok-sok gyerek jött bügyürgészni, némi nézelődővel, kevés vásárlóval. A gumicukor-, gagyiárus jobban járt, mint mi. Szerintem arculatot kéne váltani.

Estére lakodalomba voltunk hivatalosak. Nem egy lagzis lakodalomba, hanem egy igazi hagyományos lagziba. A pár kalotaszegi viseletbe volt öltözve. A vőlegény bujkája telis tele volt kalotaszegi hímzéssel. A menyasszony ruhája sem elhanyagolandó díszétést kapott. A mellénykéje, teli piros flitterrel, gyönggyel. Táncoltunk is, ettünk is, ittunk is. Jól el is fáradtunk. Nem tudom, hogy bírták éjfélig a gyerekek, ugyanis ők is kint voltak velünk a lovas napokon.

Remélem az ifjú pár nem fog megharagudni, hogy eldicsekedtem velük.

Vasárnap szinte egész délelőtt nem jött gyerek a kézműves sátor közelébe sem. Pedig délre már egész szép mennyiségű pókhálót fontunk a szebbnél szebb fonalakból. Aztán megleptek néhányan. Tekergették, fonogatták a fonalakat. A vásárlók csak nem jöttek. Nézgelődők akadtak elvétve.

Vettem fejenként egy-egy tombolát, este nagy izgalmak közepette nem a mi számainkat húzták ki. A csikót is más nyerte meg. Szerencsére...:-)

Vége lett, hosszú volt, kitartok, jövőre is ott leszek.

Viaszkréta és cerkatartó.

Egy kedves megrendelőnek tettem eleget. Miszerint iskolábamenő nagylányának készítsek cerka- és krétatartót.

Még sosem láttam olyan krétát, amilyet a Waldorf iskolában használnak a gyerekek. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy beleillik-e a résekbe.

Ilyenek lettek:

Itt meg is nézhetitek!

Kedves Hanga, használd egészséggel!

Algyői Lovas Napok 2010.

A hétvégén lovas napok lesznek nálunk, Algyőn. Lesz díjugratás, fogathajtás. Lesz még kézműves foglalkozás, kézműves portékákkal. Lesz tánc, zene, mulatság.

Kipakolom a kis portékáimat, meg a varrós párommal kézműves foglalkozást tartunk a Faluház dolgozói segítségével. Szombaton krepp papírt fogunk bügyürgészni, ebből készül majd kép. Vasárnap pedig ilyesmi pókfonással fogunk díszeket készíteni.

Tavalyi képek Flórától a „tűzvonalból”.

Várok sok szeretettel mindenkit!

Elmaradásaim II.

Ez még Flóra névnapja előtt történt. Kedves férjecském régi általános iskolai osztálytársaival szervezett találkozón vettünk részt. Szegény, szerencsétlen táska varrásával is foglalkozó asszonynak meg hát nincs az alkalomhoz illő táskája. A kedvenc, mindent elnyelő nyári táska elhasználódott a nagy nyaralás közepette. A festett anyag megadta magát és nem bírta tovább a gyűrődést, ill. a huza-vonát. Itt jegyzem meg, soha nem fogok többé már használt lepedőt befesteni. Kár az energiáért.

Így újat kellett varrni. Anyag adva, Ikeás vastag, strapabíró vászon. Csíkos, nyári, bordó, drapp. Pontosan a célnak megfelelő. Már régóta vár a sorára, de mostanra érett meg a feladatra.

Nem nagyképűségből írom, de volt aki észrevette. :-)

Elmaradásaim.

Édes Flóra nagyon jól járt idén a névnapján. Ugyanis a fő ajándék, Bogyó mellett még számtalan szebbnél szebb ajándékot kapott a család többi tagjától. Természetesen szokásomhoz híven én is készítettem neki valamit.

Már lassan egy éve érlelődik bennem. Így itt volt az ideje, hogy valóra is váltsam a kigondolt táskát. Amit majd úszóedzésre is elvihet, mert belefér a papucs, úszódressz, törölköző és egyéb eszközök. A múltheti úszós táborban fel is avatta.

Íme egy kutya-mániás hátizsákja:

U.i.: Nem véletlenül ritkultak a bejegyzéseim. Nagy buzgalommal készülök az algyői lovas napokra. Már a finisben vagyok.

Egy kis reklám.

Itt sok-sok kézműves alkotót, alkotást megtalálhattok!

Egyveleg.

A múlt hetem gyorsan elszállt. Teli volt hasznos dologgal. Pl. míg a gyerekek a nagyszülőket idomították, addig itthon szép csendben, nyugalomban varrtam és varrtam és csak varrtam.

Fogom mutatni, hogy miket. Sokmindent. Már csak nagyrészben kézi varrás van, ami egy gyerekkel a "nyakamban" nem nagy ügy, csak lassan halad. A nagyok ovis-úszós táborban vannak.

Megszaporodott kis családunk is. Egy újabb gyerekkel. Íme:

Ő Flóra hőn áhított kutyusa. Bogyó névre hallgat, mikor éppen nem akarja kettéharapni a pulink nyakát vagy levadászni Bátort. :-) Tévedés ne essék, nem harcikutyát vettünk három gyerek mellé, hanem egy kedves, játékos arany retriver érkezett hozzánk.

Tábor II.

A helyzetjelentés elmaradt pénteken. Mellettem legyen szólva kidőltem, mint egy fa. Hiába aki nem szokta a stresszes életmódot...

Délelőtt kavicsot festettünk kb. 20 gyerkőccel, akik szebbnél szebb kavicsokat válogattak ki a szatyorból és fantáziadús ötletekkel festették meg őket. Az én három kölök gólyám is velem tartott. Flóra alapból részt vett a kézműves délelőttön, már egy hete csak babrál, fest, molyol, ragaszt, fabrikál. A fiúk pedig elkísértek.

Ilyenek készültek. Csak néhányat választottam ki, ennél sokkal több készült.

Délután várt rám a nagy feladat. A másodig kézműves tábor zárókiállítását megnyitni. Sikerült viszonylag nyugodtan átvészelni Lőrinc alvás idejét. Bátorral pókfonással kötöttem le a felesleges energiámat. Erről az elfoglaltságról még fogok szólni a lovas napok után.

Délután négykor kiálltam az összegyűlt szülők elé és szépen elsoroltam a mondanivalóm. Előtte még a torkomban dobogott a szívem, és kiszáradt a torkom. De amint szót kaptam már csak úgy dőltek belőlem a szavak. Azt hiszem kétszer is megakadtam, de volt egy puskám, ahonnan lestem egy kicsit. :-) Elmondtam, mi történt a táborban, miket készítettek és kiknek a segítségével. Beszéltem a foltvarrás történetéről, technikájáról. Bemutattam az Algyői Foltvarrók Körét is. A gyerekek nagyon szépeket készítettek a hét folyamán. El kell, hogy mondjam, hogy eddig ez volt Flóra számára is a legtartalmasabb, a legizgalmasabb tábor, amin valaha részt vett.

A kiállítás egyrésze, a Tájházunk hajdani kovácsműhelyében.

Ezen a héten pedig szabadságot kaptak a gyerekek. Életünkben először vannak ilyen sok időt külön tőlünk. Elmentek nyaralni a nagymamához. Elég messze vannak, mindenféle aggodalmaim vannak hátul az agyamban elrejtve, igyekszem a szőnyeg alá söpörni őket és a varrásra koncentrálni. Ugyanis a múlt héten kiszabtam sok-sok szépséges alapanyagot, amiből a héten mindenféle dolgot kell készítenem. Készülök a lovas napokra, amiről idejében be fogok számolni nektek. Az is izgalmas lesz.

Íme én, ahogy beszélek és beszélek...

Tábor.

Ilyen volt....

Ilyen lett...

Ezeket a szebbnél szebb filc virágokat nagyon ügyes gyerekek készítették a múlt héten csütörtökön velem az algyői kézműves táborban. Készült kulcstartó és medál is. A nagyobb lányok kitalálták, hogy hajgumi díszt is lehetne készíteni. Erre viszont már nem volt idő, de otthon bepótolták, és másnap filc virágok díszelegtek a hajukban.

Tavaly is tartottam foglalkozást ebben a táborban, akkor muffin hűtőmágnest varrtunk. Azóta szinte ugyanazok a gyerekek jönnek kézműves foglalkozásra, táborba. Meg kell, hogy mondjam, egyre ügyesebbek, nem csak a varrás területén.

Az a szokás, hogy a tábor végén, pénteken egy záró kiállítást rendezünk az elkészült alkotásokból. Lassan olyan sok szépet készítenek a gyerekek, hogy a régi kovácsműhely nem lesz elég a sok munkának. Ezen a héten is folytatódik a kézműves tábor, más gyerekek ügyeskedésével. Idén a fafaragó és a foltvarró csoport vezetőjei nyitják meg a kiállításokat. Mivel jómagam vagyok a foltvarró csoport vezetője, így a héten rám fog hárulni ez a feladat. Még sosem nyitottam meg kiállítást...