Lovasnapok után.

Elfáradtam. Nagyon. Sajnos lehangoló a tapasztalat. Valamelyest felkészültem arra, hogy nem üres táskával fogok hazajönni, de hogy ennyire sok mindent fogok hazahozni arra nem. Egyik felemen a szokásos párom, Marianna, és egy üvegékszereket készítő hölgy próbált szerencsét. Szomszédunk egy kedves henna festő volt. Vasárnapra lett is két szép henna díszem, amire már régen vágytam.

Ilyen volt a standunk:

A háttérben Anyukám.

Szombaton sok-sok gyerek jött bügyürgészni, némi nézelődővel, kevés vásárlóval. A gumicukor-, gagyiárus jobban járt, mint mi. Szerintem arculatot kéne váltani.

Estére lakodalomba voltunk hivatalosak. Nem egy lagzis lakodalomba, hanem egy igazi hagyományos lagziba. A pár kalotaszegi viseletbe volt öltözve. A vőlegény bujkája telis tele volt kalotaszegi hímzéssel. A menyasszony ruhája sem elhanyagolandó díszétést kapott. A mellénykéje, teli piros flitterrel, gyönggyel. Táncoltunk is, ettünk is, ittunk is. Jól el is fáradtunk. Nem tudom, hogy bírták éjfélig a gyerekek, ugyanis ők is kint voltak velünk a lovas napokon.

Remélem az ifjú pár nem fog megharagudni, hogy eldicsekedtem velük.

Vasárnap szinte egész délelőtt nem jött gyerek a kézműves sátor közelébe sem. Pedig délre már egész szép mennyiségű pókhálót fontunk a szebbnél szebb fonalakból. Aztán megleptek néhányan. Tekergették, fonogatták a fonalakat. A vásárlók csak nem jöttek. Nézgelődők akadtak elvétve.

Vettem fejenként egy-egy tombolát, este nagy izgalmak közepette nem a mi számainkat húzták ki. A csikót is más nyerte meg. Szerencsére...:-)

Vége lett, hosszú volt, kitartok, jövőre is ott leszek.