Aki ismer, az tudja, hogy nagyon szeretem a gombokat. Van is jó néhány féltve őrzött darab. Gyerekkoromban imádtam Anyukám kisebb gombgyűjteményében kotorászni, keresgélni, válogatni.
Nem, nem. Nem a saját házassági évfordulónkra készült.
Nagy titoktartás közepette varrtam ezt az asztali futót a szomszédasszonyomnak. Ilyen figyelmes és a szépre fogékony férje van, aki ilyet rendelt a feleségének! Ugyan szabad kezet kaptam, azért azt kikötötte, hogy valami szépen kanyarintsak a terítőre.
(Sajnos a középső négyzet nagyon nem színhelyes. Annyira, hogy a képen lilának látszik, egyébként pedig nagyon szép bordó.)