Pom-pom.

Kilengéseim.

Kunszentmártonban jártam augusztus 20-án, ahol ilyenkor kézműves délutánt tartanak a helyi rajziskola tanárai, kézművesei, tanulói. A kedves látogatók megismerkedhettek az agyagszobor készítéssel, pólónyomással, korongozással, csuhéfonással, nemezeléssel. mézeskalács díszítéssel. Tavaly körtemuzsikát készítettünk, idén nemez labdát gyúrtam. Nagyon régen szerettem volna már a nemezelést feleleveníteni. A fősulin kötelező tantárgy volt, húsvétkor pedig Hendimédi utasításai alapján próbálkoztunk leginkább kevesebb sikerrel, na nem Móni hibájából. Most itt kínálkozott az alkalom, hogy ellessem élőben az apró mozdulatokat. Annyira belelendültem, hogy itthon a gyerekeket is sikerült fellelkesítenem, hogy itthon is készült egy-egy darab.

Nektek melyik tetszik?

Új varrósarok.

Na ne gondoljátok, hogy elköltöztem otthonról. :-) Csak két varromány között megújítottam a dolgozó szobámat, még a lovas napok előtt. Már most csak az én dolgaimat rejti. (Ideje lenne valami táblát is kitenni. Mint például, ne zavarj a sárkány dolgozik. Utalva a gépek tipusára és a rajtuk dolgozó nőszemély jellemére.)

Ilyen lett:

Kitettem a számítógép szűrét, átrendeztettem a saját bejáratú rakodó munkásommal a bútorokat. És máris tágasabb lett az a néhány négyzetméternyi birodalmam. Ráadásként a két sárkánykákat elküldtem teljes évi regenerálódásra. Szeptembertől újult erővel indulunk neki a fejemben és a füzeteimben lévő tervek megvalósításnak.

Az új masina.

Íme a mai napi szerzeményem. Hirtelen jött gondolat ihlette. Bár már régóta érlelődik bennem, hogy nekem kell ilyen.

Az úgy volt, hogy elvittem az én két sárkánykámat, meg Anyukámét, és az egyik foltvarrós társam varrógépét a szervízbe kis nyár végi regenerálódásra. Megtöltöttem gyorsan a kicsiny boltot megújjulni vágyó varrógépekkel. Csak úgy megkérdeztem nem-e tudnak eladó régi asztali lábbalhajtós Singert. Nem tudtak egyet sem, de felírtak a listára. Ebéd után csörög a telefon, egy nénike szólt benne, hogy neki lenne egy olyan varrógépe, amilyet én keresek. Délelőtt éppen arra járt és megkérdezte, hogy kell-e valakinek lábbalhajtós Singer. Hazafelé pontosan útba esett. Megnéztük, megszerettük, hazahoztuk, s most itt van a teraszunkon és várja, hogy ki merjem próbálni. Még nagyon befűzni sem tudom. Nagyobb használat előtt még jó alapos generálozásra szorul a drága. Tiszítás, olajozás, apró alkatrész csere.

Ez az előszülinapi ajándékom. :-)

Lovasnapok után.

Elfáradtam. Nagyon. Sajnos lehangoló a tapasztalat. Valamelyest felkészültem arra, hogy nem üres táskával fogok hazajönni, de hogy ennyire sok mindent fogok hazahozni arra nem. Egyik felemen a szokásos párom, Marianna, és egy üvegékszereket készítő hölgy próbált szerencsét. Szomszédunk egy kedves henna festő volt. Vasárnapra lett is két szép henna díszem, amire már régen vágytam.

Ilyen volt a standunk:

A háttérben Anyukám.

Szombaton sok-sok gyerek jött bügyürgészni, némi nézelődővel, kevés vásárlóval. A gumicukor-, gagyiárus jobban járt, mint mi. Szerintem arculatot kéne váltani.

Estére lakodalomba voltunk hivatalosak. Nem egy lagzis lakodalomba, hanem egy igazi hagyományos lagziba. A pár kalotaszegi viseletbe volt öltözve. A vőlegény bujkája telis tele volt kalotaszegi hímzéssel. A menyasszony ruhája sem elhanyagolandó díszétést kapott. A mellénykéje, teli piros flitterrel, gyönggyel. Táncoltunk is, ettünk is, ittunk is. Jól el is fáradtunk. Nem tudom, hogy bírták éjfélig a gyerekek, ugyanis ők is kint voltak velünk a lovas napokon.

Remélem az ifjú pár nem fog megharagudni, hogy eldicsekedtem velük.

Vasárnap szinte egész délelőtt nem jött gyerek a kézműves sátor közelébe sem. Pedig délre már egész szép mennyiségű pókhálót fontunk a szebbnél szebb fonalakból. Aztán megleptek néhányan. Tekergették, fonogatták a fonalakat. A vásárlók csak nem jöttek. Nézgelődők akadtak elvétve.

Vettem fejenként egy-egy tombolát, este nagy izgalmak közepette nem a mi számainkat húzták ki. A csikót is más nyerte meg. Szerencsére...:-)

Vége lett, hosszú volt, kitartok, jövőre is ott leszek.

Viaszkréta és cerkatartó.

Egy kedves megrendelőnek tettem eleget. Miszerint iskolábamenő nagylányának készítsek cerka- és krétatartót.

Még sosem láttam olyan krétát, amilyet a Waldorf iskolában használnak a gyerekek. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy beleillik-e a résekbe.

Ilyenek lettek:

Itt meg is nézhetitek!

Kedves Hanga, használd egészséggel!

Algyői Lovas Napok 2010.

A hétvégén lovas napok lesznek nálunk, Algyőn. Lesz díjugratás, fogathajtás. Lesz még kézműves foglalkozás, kézműves portékákkal. Lesz tánc, zene, mulatság.

Kipakolom a kis portékáimat, meg a varrós párommal kézműves foglalkozást tartunk a Faluház dolgozói segítségével. Szombaton krepp papírt fogunk bügyürgészni, ebből készül majd kép. Vasárnap pedig ilyesmi pókfonással fogunk díszeket készíteni.

Tavalyi képek Flórától a „tűzvonalból”.

Várok sok szeretettel mindenkit!

Elmaradásaim II.

Ez még Flóra névnapja előtt történt. Kedves férjecském régi általános iskolai osztálytársaival szervezett találkozón vettünk részt. Szegény, szerencsétlen táska varrásával is foglalkozó asszonynak meg hát nincs az alkalomhoz illő táskája. A kedvenc, mindent elnyelő nyári táska elhasználódott a nagy nyaralás közepette. A festett anyag megadta magát és nem bírta tovább a gyűrődést, ill. a huza-vonát. Itt jegyzem meg, soha nem fogok többé már használt lepedőt befesteni. Kár az energiáért.

Így újat kellett varrni. Anyag adva, Ikeás vastag, strapabíró vászon. Csíkos, nyári, bordó, drapp. Pontosan a célnak megfelelő. Már régóta vár a sorára, de mostanra érett meg a feladatra.

Nem nagyképűségből írom, de volt aki észrevette. :-)

Elmaradásaim.

Édes Flóra nagyon jól járt idén a névnapján. Ugyanis a fő ajándék, Bogyó mellett még számtalan szebbnél szebb ajándékot kapott a család többi tagjától. Természetesen szokásomhoz híven én is készítettem neki valamit.

Már lassan egy éve érlelődik bennem. Így itt volt az ideje, hogy valóra is váltsam a kigondolt táskát. Amit majd úszóedzésre is elvihet, mert belefér a papucs, úszódressz, törölköző és egyéb eszközök. A múltheti úszós táborban fel is avatta.

Íme egy kutya-mániás hátizsákja:

U.i.: Nem véletlenül ritkultak a bejegyzéseim. Nagy buzgalommal készülök az algyői lovas napokra. Már a finisben vagyok.

Egy kis reklám.

Itt sok-sok kézműves alkotót, alkotást megtalálhattok!

Egyveleg.

A múlt hetem gyorsan elszállt. Teli volt hasznos dologgal. Pl. míg a gyerekek a nagyszülőket idomították, addig itthon szép csendben, nyugalomban varrtam és varrtam és csak varrtam.

Fogom mutatni, hogy miket. Sokmindent. Már csak nagyrészben kézi varrás van, ami egy gyerekkel a "nyakamban" nem nagy ügy, csak lassan halad. A nagyok ovis-úszós táborban vannak.

Megszaporodott kis családunk is. Egy újabb gyerekkel. Íme:

Ő Flóra hőn áhított kutyusa. Bogyó névre hallgat, mikor éppen nem akarja kettéharapni a pulink nyakát vagy levadászni Bátort. :-) Tévedés ne essék, nem harcikutyát vettünk három gyerek mellé, hanem egy kedves, játékos arany retriver érkezett hozzánk.