A deszki Falunapokon virítottak az eddig elkészült alkotásaim. Sokan megcsodálták. 
Színes, érdekes, különleges kiállítást tekinthettünk meg. Külön megtiszteltetés, hogy Polgármester úr elvállalta a megnyitást. Remek kis beszédet mondott ez alkalommal is.
A kézműves délutánok zárásaként egy kisebb kiállítást rittyentettünk a Tájházban. Közel másfél év munkáiból válogattunk. Sok ügyes kezű gyermek és felnőtt alkotásai kerültek bemutatásra.
Nem felejtetem el, csak elmaradtam, mint mostanában sok mindennel. A nagyiknak a gyerekek készítettek az egyik kézműves délutánon egy-egy dobozkát, én meg még Kecskeméten szereztem be a kisollókat, és az ott tanult ollótartót készítettem el nekik. Remélem legalább olyan örömmel fogják a nagyik használni, mint ahogy ezek készültek.
Pjulcsi alkotása élőben még szebb, mint a képen.
A helyzetjelentés elmaradt pénteken. Mellettem legyen szólva kidőltem, mint egy fa. Hiába aki nem szokta a stresszes életmódot...
Délelőtt kavicsot festettünk kb. 20 gyerkőccel, akik szebbnél szebb kavicsokat válogattak ki a szatyorból és fantáziadús ötletekkel festették meg őket. Az én három kölök gólyám is velem tartott. Flóra alapból részt vett a kézműves délelőttön, már egy hete csak babrál, fest, molyol, ragaszt, fabrikál. A fiúk pedig elkísértek.
Ilyenek készültek. Csak néhányat választottam ki, ennél sokkal több készült.
Délután várt rám a nagy feladat. A másodig kézműves tábor zárókiállítását megnyitni. Sikerült viszonylag nyugodtan átvészelni Lőrinc alvás idejét. Bátorral pókfonással kötöttem le a felesleges energiámat. Erről az elfoglaltságról még fogok szólni a lovas napok után.
Délután négykor kiálltam az összegyűlt szülők elé és szépen elsoroltam a mondanivalóm. Előtte még a torkomban dobogott a szívem, és kiszáradt a torkom. De amint szót kaptam már csak úgy dőltek belőlem a szavak. Azt hiszem kétszer is megakadtam, de volt egy puskám, ahonnan lestem egy kicsit. :-) Elmondtam, mi történt a táborban, miket készítettek és kiknek a segítségével. Beszéltem a foltvarrás történetéről, technikájáról. Bemutattam az Algyői Foltvarrók Körét is. A gyerekek nagyon szépeket készítettek a hét folyamán. El kell, hogy mondjam, hogy eddig ez volt Flóra számára is a legtartalmasabb, a legizgalmasabb tábor, amin valaha részt vett.
A kiállítás egyrésze, a Tájházunk hajdani kovácsműhelyében.
Ezen a héten pedig szabadságot kaptak a gyerekek. Életünkben először vannak ilyen sok időt külön tőlünk. Elmentek nyaralni a nagymamához. Elég messze vannak, mindenféle aggodalmaim vannak hátul az agyamban elrejtve, igyekszem a szőnyeg alá söpörni őket és a varrásra koncentrálni. Ugyanis a múlt héten kiszabtam sok-sok szépséges alapanyagot, amiből a héten mindenféle dolgot kell készítenem. Készülök a lovas napokra, amiről idejében be fogok számolni nektek. Az is izgalmas lesz.
Íme én, ahogy beszélek és beszélek...
Ilyen lett...
Ezeket a szebbnél szebb filc virágokat nagyon ügyes gyerekek készítették a múlt héten csütörtökön velem az algyői kézműves táborban. Készült kulcstartó és medál is. A nagyobb lányok kitalálták, hogy hajgumi díszt is lehetne készíteni. Erre viszont már nem volt idő, de otthon bepótolták, és másnap filc virágok díszelegtek a hajukban.
Tavaly is tartottam foglalkozást ebben a táborban, akkor muffin hűtőmágnest varrtunk. Azóta szinte ugyanazok a gyerekek jönnek kézműves foglalkozásra, táborba. Meg kell, hogy mondjam, egyre ügyesebbek, nem csak a varrás területén.
Az a szokás, hogy a tábor végén, pénteken egy záró kiállítást rendezünk az elkészült alkotásokból. Lassan olyan sok szépet készítenek a gyerekek, hogy a régi kovácsműhely nem lesz elég a sok munkának. Ezen a héten is folytatódik a kézműves tábor, más gyerekek ügyeskedésével. Idén a fafaragó és a foltvarró csoport vezetőjei nyitják meg a kiállításokat. Mivel jómagam vagyok a foltvarró csoport vezetője, így a héten rám fog hárulni ez a feladat. Még sosem nyitottam meg kiállítást...
Lassan családi kirándulássá fajul a kecskeméti foltvarró kiállítás minden tavasszal. Én nagy hévvel készülök. Fejben megvásárolom az összes méterárut és apróságot, amit kínálnak a vásáron. Továbbá kíváncsian várom, milyen szépségek fognak felkerülni a falra a kiállító teremben.
Idén a gyerekek is nagyon várták ezt a kirándulást, ugyanis a belváros jobbnál jobb helyekkel van teli, ami nekik is élvezetes, nem csak nekünk. Tavaly megkerestük a bolygók egy részét, idén újra csúszkálhattak a téren lévő kilométerkövön.
A kiállítás gyönyörű volt. Sok, szép igényes munkát láthattunk. Külön kiemelném Elizanikó csodaszép mese mellényeit és palástját. A többieket nem említeném sorra, mert szinte mindet fel kellene sorolnom. :-) De egyet mégis muszáj kiemelnem, ami mindközül a leges-legjobban tetszett. Ez itt:
Sajnos nem tudom ki készítette, de nekem nagyon tetszik.
Külön köszönet jár a családi fényképészünknek, kedves párom személyében, ugyanis még mindig betegeskedik a masina, ehhez képest ő remek képeket készített vele.
Ilyen apróságokkal tértem haza:
Egész sokáig bóklásztunk még Kecskeméten. Mielőtt hazaindultunk volna, egy kisebb kerülőt tettünk. Ikeába mentünk, nézelődni, ötletet csenni, még több anyagot vásárolni, és sok-sok nélkülözhetetlen apróságot tenni a kosárba. Jól elfáradtunk, este fél 11-re értünk haza.
Kiegészítés!
Elektronikus levélben felkeresett a hölgy, aki készítette. Király Mónikának hívják, a Kecskemétiek táborához tartozik. És amitól leesett az állam, egy 100 éves lábbalhajtós géppel varr, amit a nagypapájától örökölt. Ezt a gyönyörűséges darabot is azzal készítette.
Kicsit visszakanyarokok az időben. Vicces készülődés volt a megnyitó előtt. Akinek van egy vagy annál több gyereke, az tudja, hogy úgy működik a gyermek, hogy ha fontos dolgod van, tuti olyan dolgot csinál, ami miatt nem haladsz, nem tudsz ráhangolódni a saját dolgodra. Ha pedig egynél több gyereked van ez még hatványozódik, negatív értelemben.
Nos, a mi esetünkben Lőrincem volt az a gyermek, aki produkálta ezt a Murphy-törvényt. Ő a legkisebb, nem aludt az oviban, így mielőtt elindultunk kisebb hisztivel indultunk el. Sőt, hogy tetézze az egyébként sem könnyű feladatomat, a csizmám cipzárját nem tudtam felhúzni az egyik lábamon. Apósom próbálta a helyére kényszeríteni a kocsit, de nem sikerült. Odáig fajult a dolog, hogy már se le, se fel nem akart menni. Tehát esélyem nem volt másik lábbelit húzni. Nem mintha a cipő arzenálomból tudtam volna jobbat találni erre az alkalomra. J Szóval így indultam neki. Hozzáteszem, hogy egy cseppet késésben voltunk. J Időm nem volt izgulni, pedig egy héttel ezelőtt még be voltam rezelve. Ennek ellenére, a megnyitón nagyon jól éreztem magam. Sok bátorító szót, megannyi dicséretet zsebeltem be a délután folyamán. Anyukámtól pedig egy kis emléket kaptam. Egy pici porcelán kiöntőt.
