Karácsonyi vásár

Tegnap Algyőn az iskola megrendezte éves karácsonyi vásárát. Itt a gyerekek által készült karácsonyi díszek, apró ajándékok kerültek eladásra, mely az osztályok zsebpénzét gyarapítja. Mellettük helyi kézművesek árultak, köztük én is kipakoltam a portékáimat, meg persze Ildikó, aki szövött szőnyegeivel és tarisznyáival várta a kedves vevőket. Marianna, aki pedig mindenféle kézzel készített aprósággal terítette meg az asztalát. Ők ketten ismerősek lehetnek, a legutóbbi bejegyzésből. Ugyanis Ildikó nyitotta meg a kiállítást, Marianna pedig az egyik kézműves-kiállító társam. Azt hiszem jövőre is szépen megférünk együtt.

Ezúton is köszönöm az iskola szervezőinek, hogy gondoltak rám és ránk is, lehetőséget kaptunk.

A vásár nagyon jó hangulatú volt és szerencsére nagyon jól is zártuk. Jó volt látni a vidám arcokat, ahogy nézegették a kézzel készült dolgaimat. Nagyon jó élményekkel telve értem haza.

A nagy tömegben elég nehéz volt fényképezni, csak ennyi sikeredett.

Kiállítás

Hogy miért voltam elveszve?! Hát ezért. Kedves kis községünkben a Faluház Galériájában csütörtökön mutattuk meg hárman kézművesek, miket készítünk, drága szabadidőnkben. Íme képekben:

Kicsit visszakanyarokok az időben. Vicces készülődés volt a megnyitó előtt. Akinek van egy vagy annál több gyereke, az tudja, hogy úgy működik a gyermek, hogy ha fontos dolgod van, tuti olyan dolgot csinál, ami miatt nem haladsz, nem tudsz ráhangolódni a saját dolgodra. Ha pedig egynél több gyereked van ez még hatványozódik, negatív értelemben.

Nos, a mi esetünkben Lőrincem volt az a gyermek, aki produkálta ezt a Murphy-törvényt. Ő a legkisebb, nem aludt az oviban, így mielőtt elindultunk kisebb hisztivel indultunk el. Sőt, hogy tetézze az egyébként sem könnyű feladatomat, a csizmám cipzárját nem tudtam felhúzni az egyik lábamon. Apósom próbálta a helyére kényszeríteni a kocsit, de nem sikerült. Odáig fajult a dolog, hogy már se le, se fel nem akart menni. Tehát esélyem nem volt másik lábbelit húzni. Nem mintha a cipő arzenálomból tudtam volna jobbat találni erre az alkalomra. J Szóval így indultam neki. Hozzáteszem, hogy egy cseppet késésben voltunk. J Időm nem volt izgulni, pedig egy héttel ezelőtt még be voltam rezelve. Ennek ellenére, a megnyitón nagyon jól éreztem magam. Sok bátorító szót, megannyi dicséretet zsebeltem be a délután folyamán. Anyukámtól pedig egy kis emléket kaptam. Egy pici porcelán kiöntőt.

Foltvarró szakkör.

Jó nagy csend honolt eme téma körül, pedig egyáltalán nem volt csendes, sőt inkább eseménnyel teli, aktív négy kedd estét tudhatunk a hátunk mögött.

Farkas fog mintával szemüvegtartót készítettünk. Meg kell hogy mondjam, hogy nagyon szép színes, egyedi darabok születtek. Nagy örömömre a lányok otthon is kipróbálták a szakkörön tanultakat.



A legutóbbi két alkalommal pedig F.Ginától ellesett karácsonyi asztali futót varrtuk meg. (Ezúton is köszönet érte, hogy közzétette a varrásfolyamatot!) Nem volt könnyű, de a lányok szépen összevarrták az apró részeket. Egész sok mini asztali futók születtek.