2013. február 28., csütörtök

Sző, fon nem takács? Ki az?

Így akartam kezdeni a bejegyzést, de már egy másik fonós blogon találkoztam vele a minap, így inkább valami béna bekezdéssel vezetem be, hogy én mibe is vágtam a fejszémet. 

Az úgy történt, hogy kaptam egy felhívást, miszerint nem is olyan messze tőlünk, Ópusztaszeren, oda még én is el merek autókázni egyedül, a Dél-alföldi Teleházak Regionális Közhasznú Egyesület szervezésében egynapos fonótábor kerül megrendezésre, Füzes Zsuzsanna vezetésével. A kézi fonásról messziről hallottam már. Csodálom, azokat akik ilyen bonyolult, türelem játékra képesek még a mai rohanó világunkban. Nagyon kíváncsi voltam, milyen is lehet egy darab szöszből fonalat fonni.

Meg lett az eredménye, elmentem, láttam, tapasztaltam, hazajöttem. Sok értékes emberrel találkoztam. Bepillantást nyertem a fonás rejtelmeibe. Nem mondom, hogy magamévá tettem teljesen, van mit gyakorolnom ezen a téren. Nagyon izgalmas tevékenység. Az alábbi képen látható is, hogy nem ez volt az utolsó fonományom, ellenben ez volt az első.


 Egy igazi megismételhetetlenül, rusztikus fonal sikeredett.  Természetesen a gyapjú utánpótlásról is gondoskodtam. Tehát fogok még fonni, kérdés hogy mikor és mivel. Azt hiszem kerítenem kell egy rokkát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése