Kép nélkül.

Mutatnivalóm nincs. Lenne, de nem lett készen. Ahogy elkezdődött a gyerekeknek az iskola, óvoda, én itthon beleugrottam a munkába. Akkora "fejest" sikerült produkálnom, hogy másnap a fejfájástól nem bírtam felkelni. Hiába készítettem elő a sok kiszabott megrendelést, sajnos nem jutottam el csak az ágyig. És csak nyomtam és nyomtam az ágyat, felváltva, hol jobbról, hol balról. Két napig senyvedtem, mire összeszedtem magam. Valami vírusos infekcióra gyanakszom, az terített le ennyire. Szerencsére a családunknak van egy másik oszlopos tagja, féjrecském személyében, aki hozta-vitte a gyerekeket, rendezte a házimunkát, ápolt nagy szeretettel. Ezer hála és köszönet ezért neki!

A héten igyekszem összeszedni magam, és ott folytatni a munkát, ahol abbahagytam.

Pom-pom.

Kilengéseim.

Kunszentmártonban jártam augusztus 20-án, ahol ilyenkor kézműves délutánt tartanak a helyi rajziskola tanárai, kézművesei, tanulói. A kedves látogatók megismerkedhettek az agyagszobor készítéssel, pólónyomással, korongozással, csuhéfonással, nemezeléssel. mézeskalács díszítéssel. Tavaly körtemuzsikát készítettünk, idén nemez labdát gyúrtam. Nagyon régen szerettem volna már a nemezelést feleleveníteni. A fősulin kötelező tantárgy volt, húsvétkor pedig Hendimédi utasításai alapján próbálkoztunk leginkább kevesebb sikerrel, na nem Móni hibájából. Most itt kínálkozott az alkalom, hogy ellessem élőben az apró mozdulatokat. Annyira belelendültem, hogy itthon a gyerekeket is sikerült fellelkesítenem, hogy itthon is készült egy-egy darab.

Nektek melyik tetszik?

Új varrósarok.

Na ne gondoljátok, hogy elköltöztem otthonról. :-) Csak két varromány között megújítottam a dolgozó szobámat, még a lovas napok előtt. Már most csak az én dolgaimat rejti. (Ideje lenne valami táblát is kitenni. Mint például, ne zavarj a sárkány dolgozik. Utalva a gépek tipusára és a rajtuk dolgozó nőszemély jellemére.)

Ilyen lett:

Kitettem a számítógép szűrét, átrendeztettem a saját bejáratú rakodó munkásommal a bútorokat. És máris tágasabb lett az a néhány négyzetméternyi birodalmam. Ráadásként a két sárkánykákat elküldtem teljes évi regenerálódásra. Szeptembertől újult erővel indulunk neki a fejemben és a füzeteimben lévő tervek megvalósításnak.

Az új masina.

Íme a mai napi szerzeményem. Hirtelen jött gondolat ihlette. Bár már régóta érlelődik bennem, hogy nekem kell ilyen.

Az úgy volt, hogy elvittem az én két sárkánykámat, meg Anyukámét, és az egyik foltvarrós társam varrógépét a szervízbe kis nyár végi regenerálódásra. Megtöltöttem gyorsan a kicsiny boltot megújjulni vágyó varrógépekkel. Csak úgy megkérdeztem nem-e tudnak eladó régi asztali lábbalhajtós Singert. Nem tudtak egyet sem, de felírtak a listára. Ebéd után csörög a telefon, egy nénike szólt benne, hogy neki lenne egy olyan varrógépe, amilyet én keresek. Délelőtt éppen arra járt és megkérdezte, hogy kell-e valakinek lábbalhajtós Singer. Hazafelé pontosan útba esett. Megnéztük, megszerettük, hazahoztuk, s most itt van a teraszunkon és várja, hogy ki merjem próbálni. Még nagyon befűzni sem tudom. Nagyobb használat előtt még jó alapos generálozásra szorul a drága. Tiszítás, olajozás, apró alkatrész csere.

Ez az előszülinapi ajándékom. :-)

Lovasnapok után.

Elfáradtam. Nagyon. Sajnos lehangoló a tapasztalat. Valamelyest felkészültem arra, hogy nem üres táskával fogok hazajönni, de hogy ennyire sok mindent fogok hazahozni arra nem. Egyik felemen a szokásos párom, Marianna, és egy üvegékszereket készítő hölgy próbált szerencsét. Szomszédunk egy kedves henna festő volt. Vasárnapra lett is két szép henna díszem, amire már régen vágytam.

Ilyen volt a standunk:

A háttérben Anyukám.

Szombaton sok-sok gyerek jött bügyürgészni, némi nézelődővel, kevés vásárlóval. A gumicukor-, gagyiárus jobban járt, mint mi. Szerintem arculatot kéne váltani.

Estére lakodalomba voltunk hivatalosak. Nem egy lagzis lakodalomba, hanem egy igazi hagyományos lagziba. A pár kalotaszegi viseletbe volt öltözve. A vőlegény bujkája telis tele volt kalotaszegi hímzéssel. A menyasszony ruhája sem elhanyagolandó díszétést kapott. A mellénykéje, teli piros flitterrel, gyönggyel. Táncoltunk is, ettünk is, ittunk is. Jól el is fáradtunk. Nem tudom, hogy bírták éjfélig a gyerekek, ugyanis ők is kint voltak velünk a lovas napokon.

Remélem az ifjú pár nem fog megharagudni, hogy eldicsekedtem velük.

Vasárnap szinte egész délelőtt nem jött gyerek a kézműves sátor közelébe sem. Pedig délre már egész szép mennyiségű pókhálót fontunk a szebbnél szebb fonalakból. Aztán megleptek néhányan. Tekergették, fonogatták a fonalakat. A vásárlók csak nem jöttek. Nézgelődők akadtak elvétve.

Vettem fejenként egy-egy tombolát, este nagy izgalmak közepette nem a mi számainkat húzták ki. A csikót is más nyerte meg. Szerencsére...:-)

Vége lett, hosszú volt, kitartok, jövőre is ott leszek.

Viaszkréta és cerkatartó.

Egy kedves megrendelőnek tettem eleget. Miszerint iskolábamenő nagylányának készítsek cerka- és krétatartót.

Még sosem láttam olyan krétát, amilyet a Waldorf iskolában használnak a gyerekek. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy beleillik-e a résekbe.

Ilyenek lettek:

Itt meg is nézhetitek!

Kedves Hanga, használd egészséggel!