Mi így várjuk a karácsonyt!
Anitától kértem kölcsön még tavaly az ötletet, mely szerint egy angyalka hoz minden nap valami kis apróságot a gyerekeknek egészen karácsonyig. Annyit módosítottam ezen, hogy nem hoz mindennap ajándékot, hanem inkább egy-egy üzenetet küld a gyerekeknek a ruhácskájának jó nagyra szabott zsebébe. Tettem ezt azért is, mert ha jól belegondolok 3x24 db apróságot kellene összegyűjtenem. Volt idő, mikor sikerült ezt véghezvinni, idén már nem volt sem erőm, sem energiám ezt megtenni. Már csak azért sem, mert lassan nem férünk a kis apróságoktól itthon. Az üzeneteket ugyan nem egyszerű összeírni, azért igyekszünk hasznos útravalóval ellátni őket.
Meg kell jegyeznem, hogy megkapták az iskolások a negyedéves értékelést. Flórácska nagy nagy büszkeséggel tölt el. A tanítónéni kiváló munkájáért dicséretben részesítette őt. Bátorunk is szépen teljesít, mindenben ügyes, olvasás remekül megy, az írásra kell jobban ráfeküdni. Azért én azt érzem, hogy kisujjból kirázza, csak inkább nem akarja. Mert tudom, hogy tudja. Lőrinc ugyan még nem iskolás, de már néhány szót kiolvas! Isten a tudója, hogy nem ülünk mellette és olvastatjuk. Ezzel együtt a betűket is le tudja írni.
Befejeztem a litániát. Nekiállok a karácsonyi megrendeléseket folytatom. Olyan rövid ilyenkor a nap és a hét....
