2010. december 29., szerda

A mi karácsonyunk.


Kicsit kievickélve a nagy semmittevésből mutatok néhány képet.

Ez a mi kis karácsonyfánk. Díszítés után, ajándékbontás előtt.

Mi együtt díszítjük a karácsonyfát a gyerekekkel 24-én délután, közben készül az ünnepi vacsora. Vacsi után nagy hirtelen, csodák csodájára egy halom ajándék várja a tulajdonosát a fa alatt. A gyerekek már nagyon izgatottak már a díszítés során, vacsora után pedig a tetőfokára hág a várakozás.
Természetesen kerül az ajándékok közé kézzel készített meglepi is.


Remélem sokan ismeritek őket. Ők a Cipelő cicák. Szép sorrendben Pepe, Ciró és Lőri. A könyvet a Mikulás hozta a gyerekeknek, és természetesen a pajkos cicák és gazdáik rögtön belopták a szívükbe magukat. Ha nem hallottatok volna róluk itt bővebben találtok infót.


2010. december 23., csütörtök

Angyalkáink.

Ezekkel az angyalkákkal kívánok minden kedves idelátogatónak boldog, békés ünnepet!

(Ők díszítik a kandallópárkányt nálunk, a szomszédasszonyom készítette őket,
aki agyag szobrocskákat készít szabadidejében.)

2010. december 21., kedd

Szörnyűségek.


Semmi rosszra ne gondoljatok. Inkább nézzétek meg a legújabb szönyikéimet. Bemutatom őket, mind jóságosak, kedvesek. Némelyik még talán kicsit együgyű is.

Ők a szintetikus csapat, mind műszálas belsővel bír. Kiválóan bírják a gyömöszölést, együttalvást, mosást-szárítást. Puhák, ölelgetnivalók.

Itt vannak a bio-szörnyik. Ez a csapat ökológialag tesztelt, meggymag belsővel rendelkeznek. Kizárólag zöld-családban érzik jól magukat. Sajátságos tulajdonságuk pedig, hogy kiválóan őrzik a meleget-hideget egyaránt. Fájó torok-fülecske és bedagadt boka gyógyítója.


Számuk megfogyatkozott a vásárok folyamán, ennek ellenére nagy nyugalommal várják szerető gazdájukat.

A következő páros, két szörny-tok. Hű örzője lesz két külső vinyónak. (Igazi magyar megfelelőt nem találtam, remélem értitek mit fognak ezek őrizni.)

A következő napokban próbálok karácsonyra hangolódni, többször jövök, mutatok képeket is.

2010. december 13., hétfő

Luca.

Meg kell, hogy mutassam Bátor lucázós tarisznyáját. Ezzel virított ma az oviban, mint fő-lucázó.


És mint minden hagyomány-örző édesanya, hallgatok a fiamra, ma semmilyen házimunkát nem csinálok. (Nem tudom, meddig bírom, mert lenne mit varrjak.) Sajnos, így a kézimunkázás is kimarad. Ugyan csaltam egy kicsit, mert szabni szabtam, de össze semmit sem varrtam, hogy jövőre is legyen sok szép tojásunk a nagyi tyúkóljában.

Készült tegnap sok finom pogácsa is. Tepertős és túrós. Sajnos, hamarabb elfogyott, mint fényképezőgép elé került volna.

2010. december 10., péntek

Hogy miért tűntem el egy kicsit?

Hát most megmutatom. Kiállításunk volt tegnap. Közösen az algyői foltvarrós lányokkal! Az Algyői Foltvarró Kör első, bemutatkozó kiállítása.


A lányokkal minden erőnket összevetve pakoltuk fel a kiállítás tárgyait előző nap. A fáradságos munkának megérett a gyümölcse, bezsebeltük az összes jókívánságot, gratulációt. Azt hiszem, nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy az év egyik legjobb kiállítását nyitottuk meg.

Harkainé Marikát, a szegedi Színfoltvarrók csoportjának vezetőjét kértem meg, hogy nyissa meg a mi kis kiállításunkat. El kell, hogy mondjam, Marika egy igazi elhivatott foltvarró. Hozott nekünk varrnivalót is. Ezt majd a lányok fogják nekem megtanítani, mert nekem nem járt tű a kezemben akkor délután.


És hagy legyek még büszkébb az első közös alkotásunkra.


A csoportunk tagjai. Sajnos nem mindenki tudott elszakadni a munkahelyéről, így nem teljes a csapat.


Itt is szeretném megköszönni a Lányok lelkes munkáját és a családom támogatását, akik nélkül nem lett volna ez a kiállítás, olyan, amilyenre sikeredett.

KÖSZÖNÖM NEKTEK!