Tábor II.

A helyzetjelentés elmaradt pénteken. Mellettem legyen szólva kidőltem, mint egy fa. Hiába aki nem szokta a stresszes életmódot...

Délelőtt kavicsot festettünk kb. 20 gyerkőccel, akik szebbnél szebb kavicsokat válogattak ki a szatyorból és fantáziadús ötletekkel festették meg őket. Az én három kölök gólyám is velem tartott. Flóra alapból részt vett a kézműves délelőttön, már egy hete csak babrál, fest, molyol, ragaszt, fabrikál. A fiúk pedig elkísértek.

Ilyenek készültek. Csak néhányat választottam ki, ennél sokkal több készült.

Délután várt rám a nagy feladat. A másodig kézműves tábor zárókiállítását megnyitni. Sikerült viszonylag nyugodtan átvészelni Lőrinc alvás idejét. Bátorral pókfonással kötöttem le a felesleges energiámat. Erről az elfoglaltságról még fogok szólni a lovas napok után.

Délután négykor kiálltam az összegyűlt szülők elé és szépen elsoroltam a mondanivalóm. Előtte még a torkomban dobogott a szívem, és kiszáradt a torkom. De amint szót kaptam már csak úgy dőltek belőlem a szavak. Azt hiszem kétszer is megakadtam, de volt egy puskám, ahonnan lestem egy kicsit. :-) Elmondtam, mi történt a táborban, miket készítettek és kiknek a segítségével. Beszéltem a foltvarrás történetéről, technikájáról. Bemutattam az Algyői Foltvarrók Körét is. A gyerekek nagyon szépeket készítettek a hét folyamán. El kell, hogy mondjam, hogy eddig ez volt Flóra számára is a legtartalmasabb, a legizgalmasabb tábor, amin valaha részt vett.

A kiállítás egyrésze, a Tájházunk hajdani kovácsműhelyében.

Ezen a héten pedig szabadságot kaptak a gyerekek. Életünkben először vannak ilyen sok időt külön tőlünk. Elmentek nyaralni a nagymamához. Elég messze vannak, mindenféle aggodalmaim vannak hátul az agyamban elrejtve, igyekszem a szőnyeg alá söpörni őket és a varrásra koncentrálni. Ugyanis a múlt héten kiszabtam sok-sok szépséges alapanyagot, amiből a héten mindenféle dolgot kell készítenem. Készülök a lovas napokra, amiről idejében be fogok számolni nektek. Az is izgalmas lesz.

Íme én, ahogy beszélek és beszélek...

Tábor.

Ilyen volt....

Ilyen lett...

Ezeket a szebbnél szebb filc virágokat nagyon ügyes gyerekek készítették a múlt héten csütörtökön velem az algyői kézműves táborban. Készült kulcstartó és medál is. A nagyobb lányok kitalálták, hogy hajgumi díszt is lehetne készíteni. Erre viszont már nem volt idő, de otthon bepótolták, és másnap filc virágok díszelegtek a hajukban.

Tavaly is tartottam foglalkozást ebben a táborban, akkor muffin hűtőmágnest varrtunk. Azóta szinte ugyanazok a gyerekek jönnek kézműves foglalkozásra, táborba. Meg kell, hogy mondjam, egyre ügyesebbek, nem csak a varrás területén.

Az a szokás, hogy a tábor végén, pénteken egy záró kiállítást rendezünk az elkészült alkotásokból. Lassan olyan sok szépet készítenek a gyerekek, hogy a régi kovácsműhely nem lesz elég a sok munkának. Ezen a héten is folytatódik a kézműves tábor, más gyerekek ügyeskedésével. Idén a fafaragó és a foltvarró csoport vezetőjei nyitják meg a kiállításokat. Mivel jómagam vagyok a foltvarró csoport vezetője, így a héten rám fog hárulni ez a feladat. Még sosem nyitottam meg kiállítást...

Hazaértünk.

Nem tudom, hogy történt, de kibírtam teljes 10 napot anélkül, hogy bármivel is babráltam volna. Mint például keresztszemes hímzés, ami már tavaly óta vár rám, nemezelés, ami nem sokáig várat már magára, filc anyagok, amikből ezerféle dolgot tudnék művelni varrógép nélkül is. Illetve mégis csak tudom, hogyan bírtam ki 10 napot, úgy hogy szinte folyamatosan mentünk és túráztunk és várostnéztünk és hajókáztunk és strandoltunk és együtt voltunk.

Fenti képen Szarvaskő vára látható, Döbröntén.

Ebben a négy napraforgós falusi házikóban szálltunk meg. A kert vége valóban felvezet a hegyen lévő várromhoz. A kis falucska határában pedig kis patak csörgedezik, ami remek alkalom a vizet imádó csimoták elszórakoztatására.

Mikor hazatértünk már vártak a házi megrendelések. Hogy a család kis kedvence se éhezzen, készítenem kellett néhány harapnivalót.

Virsli, rántott csirkecomb, csont és tarja várja, hogy megkóstolja a drága eb. Mellette az elmaradhatatlan, éltető lego víz.