Baja, Bácskai Kultúrpalota.

2012. augusztus 15. Hajnali indulás Bajára. Egy nagy kisbusz csomagtartója tele varrógéppel és eszközökkel. Az utastér tele izgalommal, várakozással.

Baja, Bácskai Kultúrpalota, szereplők: Reiner Rita, bajai Sugovica Foltkör, Pavarotti Emlékkurzus hallgatói, Algyői Foltvarrók Köre.

Karcagon kezdődött, Ritával nagyon jó foltos kapcsolatba kerültünk. Olyannyira, hogy meghívott bennünket egy közös varrásra. Összekötöttük a hasznosat a kellemessel. Megcsodáltuk a gyönyörűséges Magyar Nemzeti Lobogót és a körülötte kiállított foltvarrott munkákat.

Valóban varrni is mentünk. Egy új technikát tanulhattunk Ritától. A pixel appilkációt. Csoda egy technika. Izgalmas kihívás. Mindenki szabdalt, tervezett, vasalt, rakosgatott. 

Együtt dolgozik bajai, algyői.

A mi csapatunk munka után.

Kitaláljátok melyik kép készül?

Csere-bere.

Kriszta kedves, régi megrendelőm. Készítettem már a fiának viaszkrétatartót és cerkatartót is. Ezúttal egy horgolótű-tartó készült neki. Szabad kezet kaptam. Ez lett az eredménye.

Ezt készítettem:

Ezt kaptam érte:

Karcagi beszámoló IV.

Ötödik nap. Pénztárca, japán hajtogatós technika Szente Györgyitől.

Györgyi ismét tanított nekünk egy szuper dolgot. Egy pénztárcát mutatott nekünk. No, elámultam ám rajta. Mert ugyan én már készítettem egy egyszerűbb változatot, amit már éppen le akartam cserélni. Csak nem volt még mire. Itt volt az alkalom. Ez a pénztárca egy japán leírás alapján készült. Abból is rá lehet jönni, hogy rengeteg aprólékos kézzel varrás van rajta. A nehezebbik megoldást választottam, nem bántam meg. Nagyon tetszik, imádom!

Kívülről.

Mivel teljesen meg akartam varrni a pénztárcát, nem volt alkalmam a hajtogatós technikát megtanulni. Ezt utólag is nagyon bánom.

Így néz ki belülről, belakva! 

Estére már Györgyi és Rita elbúcsúztak, hazamentek. Két olyan embert ismerhettem meg, akikben rejlik valami nagy-nagy kincs!

Karcagi beszámoló III.

Negyedik nap. Japán táska papírra varrással.

Reiner Rita kapta meg a szót a mi termünkben. Rita régi ismerős, akivel ezeddig Kecskeméten találkoztam élőben. Most végre megismertem. Először is gratuláltam neki a Guinness rekord Országzászló-varráshoz. Hatalmas munka, hatalmas összefogás, hatalmas teljesítmény.

Ritától egy csoda táskát tanulhattunk, közben a papírra varrás technikáját gyakorolhattuk. Régebben próbáltam én ezt a technikát, de nem lett a kedvencem. Ezentúl ez az egyik kedvencem. Tökéletes pontossággal lehet vele varrni egész bonyolult formákat is. A nap végére elkészültem a 7 nagy blokkal és az 5 kicsivel, ami a táska elejére kerül, és a dísze lett. 

Így állok még mindig a táskával. Igyekszem elkészíteni minél előbb.

Ugyan nem volt szándékomban, de a csábításnak nem tudtam ellenállni, és a Cserhegyi-féle kínálatból 10 féle kelme került a varrós ládámba.

Karcagi beszámoló II.

Harmadik nap. További táborozók érkeztek. Megkaptam a szobatársaimat is Makóról. A másik terem is megtelt varrógép zizegéssel.

Juhászné Anikótól tanulhattunk textilékszereket készíteni. Csodálatosan egyszerű, ennek ellenére szépséges nyakékeket, karkötőket, egyéb kiegészítőket készítettünk vele.

Ez egy laza nap volt. Nem is látszódott igazán, hogy csináltam volna valamit, pedig beindult a fantáziám rendesen. 

 Tanultam hajtogatott rózsát is készíteni.

A napi mozgást a közeli szupermarkethez való elsétálás töltötte ki.

Az ugye látszódik, hogy a középső nyaklánc medállal az egy és ugyanaz?

Karcagi beszámoló I.

Első nap. Megérkezés. Ráhangolódás.

A gyerekek még húzták a lóbőrt, mikor mi elindultunk Karcagra. kb. 3 óra múlva a táborban álltam sorba a regisztrációs pultnál. Kedves ismerős fogadott, Cic, a főszervező. Kávéval és frissen sült pogácsával várta a táborozókat. Elfoglaltam a szállást, amit két napig még egyedül uralhattam. Nem fejedelmi, de arra tökéletes, hogy egy jó hosszú varrós nap után lefeküdjek. Ezután a varrógéppel is letelepedtem. Bajai, gyulai és békéscsabai foltvarró lányok közé ültem.

Ezzel harcoltam a tábor előtt. Én így készültem. Varrtam a nagy vonalzómnak és a nagy vágólapomnak egy utazó táskát.

Első napon Szente Györgyitől tanulhattuk meg a bargello technika rejtelmeit. Szegényt jól megizzasztottuk. A hirtelen jött információ halmazt nagyon nehezen bogozta ki a foltvarró népség. De miután leesett a tantusz, mindenki kezdte kiszámolni, melyik színből mennyi kell. Próbálta megrajzolni, kiszerkeszteni, elképzelni. Ebéd után már mindenki szabta a kiválasztott anyagdarabjait.

Estére már kikerekedett néhány takaró kezdemény. Elhatároztam, hogy nem fogok túl sokáig fennmaradni varrni. Ezt az első két nap sikerült is betartanom, 10-kor takarodót fújtam magamnak. Voltak haladó táborlakók, akik maratoni varrást vittek véghez.

Második nap. Bargello II.

Mindenki folytatta a bargello takaróját. Én ebédre végeztem az összeállítással, már csak a keret kellett volna. Ebéd után szembesültem az égbekiáltó hibákkal. Nekiálltam és kijavítottam. Ez eltartott egész estig. 

Ezen kívül egy egész jó kis társaság alakult ki. Jókat viccelődtünk. Ismerkedtünk. A nap folyamán Szép Gábor és termékpalettája jelent meg a színen. A pénztárcánk igen csak lefogyott. De végre boldog tulajdonosa vagyok egy csomó szebbnél szebb tűzőcérnának, van végre felső anyag-továbbítóm, és pántfelvarró apparátom. Beszereztem néhány gombocskát is.

Fogalmam sincs mikor fogom befejezni a bargellómat, azt tudom, hogy szeptembere el kell készülnie.

Karcag 2012.

Elmentem, varrtam, találkoztam, hazajöttem. Most próbálom összeszedni magam, belerázódni a hétköznapokba.

Egy felejthetetlen hetet töltöttem Karcagon, Foltvarró táborban. Fogok írni még róla, képeket is mutatok.

Egyenlőre igyekszem itthon bepótolni a múlt hetet.