Foltvarró szakkör IV.

Tegnap sikerült lefényképeznem az összes elkészült kis zsákot, amit két héttel ezelőtt varrtunk. Rövid eszű lévén akkor kimaradt a csomagból a fényképezőgép. Mondjuk nem csoda, hiszen három nehezékkel voltam még megpakolva. Éppen senki nem tudott vigyázni a gyerekekre, így jöttek velem a varrós szakkörre. Szerencsére nem kellett sokáig vigyázban ülniük a Papa hamar felmentette őket és hazamehettek.

A lányokat csak dicsérni tudom, ugyanis nem csak azt az egy zsákot hozták lefényképezni, amit a szakkörön elkészítettek, hanem készült több szebbnél szebb újabb darab is.

Legutóbb pedig kunyhó blokkokból készítettünk párnahuzatot. Két hét múlva a befejezett műveket is meg tudom mutatni.

Egy kis ajándék magamnak.

Ezeket hozta ma délelőtt a postás.

Még éppen csak kicsomagoltam őket. (Meg is látszik a kép minőségén.) Van közte kutyás, csontos, kávés, tappancsos, meg indás, és virágos, és pöttyös, és kockás. Sajnos csíkosat már nem mertem hozzá választani. A családi kasszát már így is rendesen megcsapoltam vele. Ez az anyagmennyiség úgy gondolom kitart nyár végéig.

Magyar motívumok

Én vagyok az a blogoló, aki kisebb csúsztatásssal, mindig később mutat meg dolgokat. Néhány blogoló-társam mutatott magyar motívumokkal díszített alkotást. Hát én is mutatok.

A nyári táskámon lehet fellelni az ősi magyar motívumokat. Pedig nem is gondolkodtam rajta, csak úgy jött.

Flóra lovas hátizsákja. Ezen eresztettem el másodszor a kezem a vonalak és virágok, indák terén.

Cinke...

...avagy újabb keresztszemes.

Félig kész állapotban:

Nem olyan régen követtem el, de nem volt időm megmutatni. Apósomnak készült szülinapjára. Nagyon szereti a madarakat, minden télen szorgalmasan eteti a környékükön lakó vagy éppen arra tévedt éhes madárkákat. Remélem örülni fog neki.

Csendben jelzem, hogy ez is a végre-elkészült-sorozat egyik darabja, ugyanis már tavaly januárban kiszemeltem neki, de nem jutottam odáig, hogy el is készítsem.

Nyakék

A végre-elkészült-sorozat következő tagja, (UFO-nak is mondhatnánk), egy nyakék. Az úgy történt, hogy már eleve is nagyon szeretem a gyöngyöket, már vagy ezer éve nem nagyon füzgéltem, és hát a Meskán találtam szebbnél szebb gyöngyből készült csodákat. Bele is szerelmesedtem a féldrágaköveket körbeölelő gyöngymedálokba. Nekem is kellett készteni egyet, kettőt.

Anyukámnak szerencséje volt, már karácsonyra magáénak tudhatta az első példányt. Az enyém nem volt ilyen szerencsés, idén lett csak készen.

Az ígéret szép szó...

Hát én betartom. Íme alább láthatjátok az év első alkotását, tőlem. (A másodikat már nem fogjátok látni, mert az annyira rosszul sikerült, hogy kukába került, pedig sosem szoktam kidobni semmit, főleg nem kézzel készített akármit.)

Hogy a lényegre térjek, szilveszter után már nem nagyon bírtam az ujjaimmal. Elhanyagolt szabadidős, nagyon idő igényes tevékenységemnek hódoltam, keresztszemest hímeztem. Most próbáltam először vászonra hímezni. Nem nagy valamit készítettem, de estére eléggé fájtak a szemeim. Újra le kellett szögeznem, hogy nem téli és nem lámpafénynél végezhető hobbi. Legalábbis, ha a szemem épségét meg akarom őrizni és nem akarok még több dioptriát magamnak. Szóval, hogy újra visszatérjek a fő mondanivalómhoz. Flórának elkészítettem a még mindig pőre tájékoztató füzetére egy szép kis borítót. Már igen csak megérdemelte, telis tele van csillagokkal és dícsérettel. Íme:

Még mindig 2009.

Már csak a karácsonyi ajándékokkal vagyok elmaradva. A gyerekeknek készítettem néhány apróságot.

Lőrinc egy süni párnát kapott, Bátor a hőn áhított autós biztonsági övpárnát, amiből persze Flónak is kellett készíteni, mert az övé már nagyon elkopott.

A nagylány pedig egy plüss kiskutyát, aminek a szabásmintáját Kiseri tette közzé. Flóra az új szobájába még kapott egy falvédőt is. Olyan igazi nagylányosat, kutyásat.

Ígérem a következő bejegyzés már ez évi témájú lesz. J