...avagy újabb keresztszemes.
Félig kész állapotban:
Nem olyan régen követtem el, de nem volt időm megmutatni. Apósomnak készült szülinapjára. Nagyon szereti a madarakat, minden télen szorgalmasan eteti a környékükön lakó vagy éppen arra tévedt éhes madárkákat. Remélem örülni fog neki.
Csendben jelzem, hogy ez is a végre-elkészült-sorozat egyik darabja, ugyanis már tavaly januárban kiszemeltem neki, de nem jutottam odáig, hogy el is készítsem.
Anyukámnak szerencséje volt, már karácsonyra magáénak tudhatta az első példányt. Az enyém nem volt ilyen szerencsés, idén lett csak készen.
Hát én betartom. Íme alább láthatjátok az év első alkotását, tőlem. (A másodikat már nem fogjátok látni, mert az annyira rosszul sikerült, hogy kukába került, pedig sosem szoktam kidobni semmit, főleg nem kézzel készített akármit.)
Hogy a lényegre térjek, szilveszter után már nem nagyon bírtam az ujjaimmal. Elhanyagolt szabadidős, nagyon idő igényes tevékenységemnek hódoltam, keresztszemest hímeztem. Most próbáltam először vászonra hímezni. Nem nagy valamit készítettem, de estére eléggé fájtak a szemeim. Újra le kellett szögeznem, hogy nem téli és nem lámpafénynél végezhető hobbi. Legalábbis, ha a szemem épségét meg akarom őrizni és nem akarok még több dioptriát magamnak. Szóval, hogy újra visszatérjek a fő mondanivalómhoz. Flórának elkészítettem a még mindig pőre tájékoztató füzetére egy szép kis borítót. Már igen csak megérdemelte, telis tele van csillagokkal és dícsérettel. Íme:
Lőrinc egy süni párnát kapott, Bátor a hőn áhított autós biztonsági övpárnát, amiből persze Flónak is kellett készíteni, mert az övé már nagyon elkopott.
A nagylány pedig egy plüss kiskutyát, aminek a szabásmintáját Kiseri tette közzé. Flóra az új szobájába még kapott egy falvédőt is. Olyan igazi nagylányosat, kutyásat.
Még mindig nem tudok elszakadni a tavalyi évtől. Még mindig van mit írni róla. Annak ellenére, hogy sokan már a karácsonyi készülődés lázában égtek, a csapat több tagja is eljött az év utolsó foglalkozására. Szaloncukrot és karácsonyfadíszt készítettünk a lányokkal. Volt meglepetés is. Ugyanis többen megvarrták a karácsonyi asztali futót több példányban is, sőt felnagyított méretben is. Ez olyan kellemes gondolatokkal tölt el. És hát egyre ügyesebbek a lányok.
A csapat nevet is kapott: Algyői Foltvarrók Köre néven leszünk ismertek errefelé.
Nálunk az advent sosem kezdődik adventi naptár nélkül. Minden évben újabb naptárral állok elő. Eddig minden évben apróságokat rejtettek a kis zsákok. Idén filc mézeskalácsokat kerestek a gyerekek nap mint nap a házban egy térkép segítségével. Majd ezek a figurák felkerültek egy faliképre. Szépen egyesével meg is telt a kép.
A szünet további napjaiban összeállítottam a karácsonyi menüsort és szépen sorjában levezényeltem. Korábbi évekhez egyáltalán nem híven semmit nem sütöttem. Még a gyerekeknek beígért mézeskalácssütés is elmaradt, amit a két ünnep között bepótoltunk. Azért a nagyik kitettek magukért, volt sok édes, sós apró és szeletelnivaló finomság. Karácsonytól szilveszterig pedig punnyadtunk, ettünk, filmeket néztünk, keresztrejtvényeztünk, társasoztunk, legóztunk, ettünk, punnyadtunk, sétáltunk, kenyeret sütöttünk, főztünk, ettünk, punnyadtunk…..
Ezúton is kívánok boldog, új esztendőt minden kedves látogatómnak. Persze az ismerőseimnek is, de nekik személyesen úgy is kívántam már minden jót ezévre. Mióta nem jártam erre szépen növekedett a kíváncsiskodók száma, ennek nagyon örülök. Igyekszem, hogy idén legyen is mire kíváncsinak lenni, reményeim szerint több bejegyzés fog születni majd.
